A vezetés egyik legfurcsább része, hogy kívülről nagyon egyszerűnek tűnik. Ülsz, fogod a kormányt, mész előre. Amikor viszont te vagy a volán mögött, hirtelen rengeteg mindenre kell figyelni egyszerre.
Teljesen természetes, ha ettől eleinte bizonytalan vagy. A magabiztosság nem egy olyan dolog, ami egyik napról a másikra megérkezik. Inkább lassan épül fel, szinte észrevétlenül. A vezetés nem csak technika. Sokkal inkább fejben dől el. Szinte minden tanuló átmegy ezen a kezdeti bizonytalanságon. A különbség csak az, hogy ki hogyan kezeli.
Sokan ott rontják el, hogy túl nagy elvárásokat tesznek maguk elé. Azt várják, hogy rövid időn belül minden helyzetet tökéletesen kezeljenek. A valóságban a vezetés sok apró részből áll össze. Elindulás, lassítás, sáv tartása, forgalom figyelése, döntések meghozatala. Ha ezek külön-külön stabilak, akkor áll össze az egész.
A hibák elkerülhetetlenek. Ez nem valami motivációs közhely, hanem a tanulási folyamat része. Mindenki hibázik, de az számít, hogy mit kezdesz vele. Ha észreveszed, kijavítod, és legközelebb már figyelsz rá, akkor valójában fejlődtél.
Sokat segít, ha nem egyedül próbálsz mindent megoldani. Az oktató nem csak azért van ott, hogy „nézzen”, hanem hogy segítsen gondolkodni. Egy idő után szinte külső iránytűként működik, és segít abban, hogy átlásd a forgalmi helyzeteket. Ez fokozatosan épül be, amíg már magadtól is ugyanazokat a döntéseket fogod hozni.A félelemről is érdemes másképp gondolkodni. Nem feltétlenül rossz dolog. Egy bizonyos szintig segít abban, hogy figyelj és ne válj túl magabiztossá. A cél nem az, hogy teljesen eltűnjön, hanem hogy kezelhető legyen.
Ha folyamatosan azon gondolkodsz, mit rontasz el, már el is vesztetted a fókuszt.A jó vezetők nem tökéletesek, csak tudják, hogy mire kell figyelni.
Ahogy telnek az órák, egyre több helyzet lesz ismerős. Egyre kevesebbet kell tudatosan végiggondolnod, és egyre több minden történik „magától”. Ez az a pont, ahol a vezetés kezd természetessé válni.